Néha elgondolkodom a törékenységen.Mennyi minden van a világon,ami törékeny.
Az egyetlen megfoghatatlan és végtelen,legbenső érzés a legérzékenyebb:a szeretet.
Mély és erős.Hallhatatlanul időtlen.Vigyázni,óvni kell mint ahogy a gyöngyszínű,fehér kagylót. Megtartani nem lehet, elengedni sem.Mert önmagában Van.Létező forrás,mely örökkön tündököl minden pillanatban,minden lélekben s a Mindenségben.Ez a legtöbb,mit a másik az embernek adhat.A szeretet.
Boldogsággal tölt el,hogy szerethetek s hogy szeretnek.Ez a legszebb az életben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.