Fények és utak

 Most hosszasan elgondolkodom magamon,annyi idő telt el...s újra itt vagyok a blogban,hogy leírjam amit nehezen lehet.
Sok évig mentem szárnyszegetten,keresve valamit,ami mindig is bennem volt.Kegyelem vagy választás? Végre megtaláltam,egy pillanatnak tűnt az egész,pedig sok idő volt.Hazaérkeztem.

Néha elgondolkodom a törékenységen.Mennyi minden van a világon,ami törékeny.
Az egyetlen megfoghatatlan és végtelen,legbenső érzés a legérzékenyebb:a szeretet.
Mély és erős.Hallhatatlanul időtlen.Vigyázni,óvni kell mint ahogy a gyöngyszínű,fehér kagylót. Megtartani nem lehet, elengedni sem.Mert önmagában Van.Létező forrás,mely örökkön tündököl minden pillanatban,minden lélekben s a Mindenségben.Ez a legtöbb,mit a másik az embernek adhat.A szeretet.
Boldogsággal tölt el,hogy szerethetek s hogy szeretnek.Ez a legszebb az életben.